A fák lassú szívverése

Éjszaka, teljes csendben, tudósok lézereket irányítottak fasorokra, és vártak. Amit találtak, kevésbé hasonlított növényre, inkább alvó állatra: egy lassú, egyenletes pulzus, amely néhány óránként emelkedett és süllyedt, egyszerre mozogva végig az egész fán.

Az ágak ritmikusan mozogtak fel-le körülbelül egy centiméterrel, mintha az egész fa lágyan lélegezne. A kutatók most úgy vélik, maga a törzs aktívan összehúzódhat, segítve a vizet felfelé nyomni a xilémnek nevezett belső csöveken keresztül, ahelyett hogy csak a passzív felszívódásra hagyatkozna. Ellentétben az emberi szívveréssel, amely percenként hetven-nyolcvanszor ismétlődik, egy fa pulzusa több óráig is eltarthat, mire egy teljes ciklust befejez.

Ez egy furcsa gondolat: egy fákkal teli kert, amelyben mindegyik fa csendesen pulzál a saját, rendkívül lassú, magánjellegű ütemterve szerint, teljesen láthatatlanul, hacsak valaki épp sötétben nem figyeli a megfelelő eszközzel.