Egy faluhoz kötött vulkán

Később, ahogy visszasétált a falun keresztül, Polly észrevette, hogy a gőz nemcsak a főzőgödrökből száll fel, hanem az út menti repedésekből, lefolyókból és egy nagy nyilvános medencéből is, amely meleg narancsbarna színben izzott a délutáni fényben. Kiderült, hogy ugyanaz a hő, amely az ebédet főzte, az egész falu alatt fut, és szinte mindenhol a felszínre tör, ahová csak néz az ember.

Ez a felmelegített víz egy nagy nyilvános fürdőparkot tölt meg a közelben, ahol egy óriási medence egész évben meleg marad egyetlen szivattyú vagy kazán nélkül is, valamint a faluban szétszórt kisebb fürdőházak, amelyeket a helyiek olyan könnyen látogatnak, mintha otthon eresztenének fürdőt. A vízben oldott vas és ásványi anyagok mély, zavaros narancssárga színűre festik, amelyet a legtöbb látogató először furcsának, majd meglepően szépnek talál.

Néhány ház még a föld alatti hőt is közvetlenül a saját meleg vizébe vezeti, teljesen elkerülve a vízmelegítő szükségességét. Pollynak eszébe jutott, hogy ez az egész falu szó szerint az alatta alvó vulkánnak köszönhetően él, ételt főz, fürdőket melegít, és házakat fűt, tűz, üzemanyag és bármiféle számla nélkül mindezért.

Egy darabig a nagy narancssárga medence szélén telepedett le, érezve, ahogy a melegség még bizonyos távolságból is felszáll a vízből, és arra gondolt, hogy egy hely, amely közvetlenül ekkora hő fölé épült, szokatlanul nagylelkű módot talált arra, hogy együtt éljen vele.