Megtanítani egy számítógépnek a bálnanyelvet

Az óceán mélyén az ámbráscetek szinte gépiesen hangzó mintázatokban kattognak egymásnak, gyors sorozatokban, amelyeket a kutatók kódáknak neveznek. Évtizedekig egyszerű zajnak tekintették ezeket a kattanásokat. Most egy nagy nemzetközi kutatási projekt sokkal nagyravágyóbb dologra vállalkozik: megtanítani a mesterséges intelligenciát arra, hogy struktúrát, talán még jelentést is találjon bennük.

A csapat víz alatti mikrofonokkal és robotos jelölőkkel több ezer óra bálnakattanást rögzít, majd az adatokat olyan gépi tanulási modellekbe táplálja, amelyeket eredetileg egymással nem rokon emberi nyelvek fordítására építettek. A korai eredmények arra utalnak, hogy az ámbráscetek kódái ugyanúgy kombinálhatnak kis építőelemeket, ahogyan az emberi szavak hangokat kombinálnak, és úgy tűnik, néhány kattanás enyhén megváltozik a kontextustól függően, szinte mint egy hanglejtés.

Senki sem állítja még, hogy teljes bálnaszótára lenne. De a kutatóknak most először van egy valódi, ellenőrizhető hipotézisük: hogy valahol ezekben a kattanásokban valódi struktúra rejlik, amely a megfelelő módszerre vár, hogy feltárják.