Cirkeln och morgonbåten

Ring of Brodgar ligger på en smal landtunga mellan två sjöar, vilket är hela skälet till att platsen känns hög. Stenarna står i en cirkel som mäter ungefär hundrafyra meter tvärs över, avskuren från heden av ett dike som huggits ner i berget. Den restes för mellan fyra tusen och fyra tusen fem hundra år sedan, och den är en del av ett världsarv.

A Brodgar gyűrűje két tó közötti keskeny földnyelven fekszik, és csak ezért tűnik magasnak. A kövek körülbelül száznégy méter átmérőjű körben állnak, a lápot pedig egy tömör sziklába vájt árok választja el tőle. Négyezer és négyezer-ötszáz évvel ezelőtt között emelték, és egy világörökségi helyszín része.

En gång fanns det omkring sextio stenar. Trettiosex står kvar idag, och luckorna hör lika mycket till formen som stenarna gör. Polly gick runt ringen den långa vägen, på utsidan, med ljung upp till knäna och ljuset som lade sig flackt och brett över vattnet på båda sidor. Ingenting i den är ordnat för en besökare. Den ordnades för något annat, och vad det var finns inte nedtecknat någonstans.

Valaha körülbelül hatvan kő volt. Ma harminchat áll, és a hézagok éppúgy a forma részei, mint maguk a kövek. Polly kívülről kerülte meg a gyűrűt, a hosszabb úton, térdig érő hangában, a fénnyel, amely laposan és szélesen feküdt a vízen mindkét oldalon. Semmi sincs benne látogató kedvéért elrendezve. Valami másért rendezték el, és hogy az mi volt, sehol nincs leírva.

Sedan kom det vanliga bestyret att resa. Tillbaka på hamnkontoret satt en toppskarv bakom en disk, och på väggen hängde ett utskrivet blad. "Vilken tid går färjan?" frågade Polly. "Hur mycket kostar det här?" Hon läste bladet tillsammans med honom medan han letade upp raden. "Jag skulle vilja köpa en biljett, tack."

Aztán az elutazás hétköznapi ügye. Visszatérve a kikötői irodába, egy kárókatona ült a pult mögött, a falon pedig egy nyomtatott lap lógott. "Mikor indul a komp?", kérdezte Polly. "Mennyibe kerül ez?" Vele együtt nézte a lapot, amíg a madár megkereste a sort. "Szeretnék venni egy jegyet, kérem."

"Hur lång tid tar överfarten?" frågade hon sist, och stoppade undan biljetten. På morgonen gick båten ut förbi samma låga udde som den hade kommit in vid, och öarna sjönk undan bakom den i den ordning hon hade lärt sig dem: en stad på en enda gata, en vik med en by i, ett kapell av baracker, en klippa full av sälar, och inåt land, utom synhåll från vattnet, en cirkel med de flesta av sina stenar kvar.

"Mennyi ideig tart az átkelés?", kérdezte utoljára, és eltette a jegyet. Reggel a hajó ugyanannál az alacsony földnyelvnél futott ki, amelynél befutott, és a szigetek abban a sorrendben süllyedtek el mögötte, ahogy megtanulta őket: egy egyutcás városka, egy öböl faluval a mélyén, egy barakkokból épült kápolna, egy fókákkal teli szikla, és beljebb a szárazföldön, a vízről nem látható módon, egy kör, amelynek a kövei nagyrészt még állnak.