Egy kráter, két szín

Magasan a szárazföld belseje fölött Polly lenézett egy egyetlen hatalmas kráterbe, amely több mint huszonkétezer éves, és elég széles ahhoz, hogy egy kisvárost, két tavat és több gazdaságot befogadjon a peremén belül. Egy keskeny földsáv szelte át a közepét, és mindkét oldalán teljesen más színű volt a víz, az egyik tó mélykék, a másik élénkzöld, mintha valaki két különböző óceánt öntött volna ugyanabba a tálba.

A két tó valójában nincs igazán elválasztva. Egy keskeny csatorna a földhíd alatt összeköti őket, így maga a víz egyetlen egész. Ami változik, az minden, ami körülöttük van. A kék tó mélyebb, és egyszerűen a nyílt eget tükrözi, míg a zöld tó közelebb fekszik a növényekkel borított lejtőkhöz és apró algákhoz, amelyek együtt festik a vizét élénkzöldre.

Polly alacsonyan repült a két színt elválasztó földhíd mentén, elég közel ahhoz, hogy lássa a halászhajókat pihenni az egyik parton, és a legelésző jószágot az alacsony dombokon a másik fölött. Sűrű köd hömpölygött be az óceánról, és megtelepedett a kráter peremén belül, először elrejtve a zöld tavat, majd a kéket, amíg csak a köztük lévő híd maradt látható.

Leszállt egy kilátóhely régi kőfalára, és várta, hogy a köd újra felszálljon, egyáltalán nem sietve. Amikor végül eloszlott, mindkét tó egyszerre jelent meg újra, kék és zöld, pontosan ott, ahol hagyta őket.