Európa utolsó két kertje

Egy zöld lejtőn a part fölött teacserjék sorai nőttek rendezett vonalakban a tenger felé. Szinte olyan rendezettnek tűntek, mint egy rajz. Polly egy kőfalra szállt le, és kinézett. Ez Európa egyetlen két megmaradt helyének egyike, ahol még mindig teát termesztenek, és az egyetlen, amelyet meg lehet látogatni.

A gazdaság ezernyolcszáznyolcvanháromban indult. Korábban a sziget narancsot termesztett, de egy betegség megölte a narancsfákat. A termesztőknek valami újra volt szükségük a vulkanikus talajhoz, ezért teanövényeket és régi angol gépeket hoztak. Mindkettőt még ma is használják, ami ezt Európa legrégebbi teagazdaságává teszi.

A kis gyárban a száz évnél idősebb vasgépek még mindig sodorják és szárítják a leveleket. A munkások még mindig kézzel szedik az új leveleket, mert a fiatal levelek adják a legjobb teát. Itt nem használnak rovarirtót, egy szabályt, amelyet a termesztők a kezdetektől betartanak.

Polly végigsétált egy meleg teanövénysoron. A levelek eső utáni fűre emlékeztettek. Öt termesztői nemzedék gondozta ezt a lejtőt, szüretről szüretre.