Megérkezik a reggeli hajó

A reggeli hajó egy alacsony földnyelv mellett futott be, és kikötött Stromnessben, ahol a házak háttal állnak a víznek, és az oromfalukat fordítják a szélnek. Polly nedves kőlapokra lépett, és rögtön megértette a szelet. Ez nem széllökés volt. Ez állapot volt. A móló végén egy collie ült, és a köteleket nézte. Polly odament hozzá. "Meg tudná mutatni az utat?"

A kutya megkérdezte, hová szeretne menni, és Polly bevallotta, hogy még nem tudja. Itt ez ésszerű válasz. A szigetek száma közel hetven, ebből körülbelül húsz lakott, és egyik sem esik messze a parttól. Nincs erdő, nincs szélfogó fasor, nincs semmi, ami magasabb lenne egy tanyai kéménynél. "Meg tudná mondani, hol szállhatok fel a buszra?", kérdezte, mire a collie a lejtő tetején álló váró felé billentette a fejét.

Aztán elkövette annak a madárnak a hibáját, aki egész nyáron városokban járt. "Mennyi idő gyalog a városközpontig?" A collie végignézett az egyetlen kövezett utcán, amely a városka egész hosszán végigfut, és helyenként olyan szűk, hogy egy autónak be kell hajtania a tükreit. Tizenegy perc, mondta, ha megállsz a kirakatoknál.

"Meg tudná mondani, hogy van-e ma valami érdekes program?" A kutya komolyan vette a kérdést. A komp menetrendje a helyi hír, mondta, és minden más azzal együtt érkezik. A hét későbbi részén indult egy csónak a fókazátonyokhoz. Volt egy kápolna, amelyet foglyok építettek. Volt egy falu, amely négyezer évig feküdt egy homokdűne alatt, amíg egy vihar el nem vitte a dűnét.