A köd bezárul mögötte

Utolsó délutánján Polly ismét magasra repült a part fölött. Alatta feküdtek a teaföldek, a két tavas kráter, és a csendes erdő, ahol még mindig él a priolo. Onnan fentről a sziget úgy nézett ki, amilyen: régi vulkánok lánca, még mindig lassan hűlve a zöld felé.

Halászhajók tértek vissza a kikötőbe, vékony fehér vonalakat hagyva a sötétedő tengeren. A fények egymás után gyulladtak ki a parti út mentén. A füst illata a part felől szállt fel.

Köd hömpölygött be az óceánról, pontosan úgy, ahogy egész héten tette. Elfedte a krátert, majd a teaföldeket, majd a kikötőt, fokozatosan elrejtve a szigetet a szem elől. Polly már látta korábban, ahogy ezt csinálja.

A nyílt víz fölött repült, miközben az utolsó fény elhalványult. Mögötte a sziget tovább főzte vacsoráját a föld alatt, levélről levélre termesztette a teáját, és biztonságban tartott egy kicsi szürke madarat az erdejében.