Vacsora, hajnalban elásva

Egy kis, gőzzel borított tó közelében Polly nagy fazekak sorát találta mély gödrök mellett a fekete földben. Egy szakács vastag kötényben kötéllel eresztett le egy-egy lezárt fazekat minden gödörbe. Polly leszállt a közelben, hogy figyeljen, kíváncsian, mi lehet érdemes arra, hogy egy gödörben főzzék a földben.

Minden fazék tele volt hússal, kolbásszal, káposztával és zöldségekkel. A gödröket alulról a vulkán melegíti, majdnem ugyanolyan hőmérsékletre, mint a forrásban lévő víz. Egyáltalán nem használnak tüzet. A hő csak a mélyből jön, olyan repedéseken keresztül, amelyeket régen köveket köröket jelöltek meg.

A szakács megmutatta Pollynak, főleg a kezével, hogy a fazekak hat vagy hét óráig maradnak elásva. Az emberek elmennek megnézni a tavat vagy a falut, amíg várnak. Aztán visszatérnek, hogy kiássák a vacsorájukat.

Amikor az első fazekat felhúzták, sűrű gőz szállt fel, és a főtt hús illata betöltötte a levegőt. Polly nem maradt enni, de nézte, ahogy a szakács elviszi a fazekat, büszkén egy ételre, amelyet a hegy főzött.