A falu a vihar alatt

Pollynak fel volt írva egy hely. "Meg tudná mondani, hogyan jutok oda?", kérdezte a juhtól a reggelinél. Kövesd a parti utat nyugat felé, mondta a juh. A Skaill-öböl a világos homok hosszú íve. Mögötte zöld terasz van, és ott fekszik a falu, félig a földbe süppedve.

Egy csigaforgató dolgozott a lelőhelyen. Polly megkérdezte: "Szeretném megismerni ennek a bizonyos műemléknek a történetét." Itt ötezer évvel ezelőtt éltek emberek, mondta. Ezt a partot Stonehenge előtt és a Nagy Piramis előtt művelték. Aztán a homok négyezer évig takarta a falut, amíg egy vihar ezernyolcszázötvenben el nem vitte.

A szél ennek a felét elvitte. "Meg tudná ezt ismételni nekem, kérem?", kérdezte Polly. Minden házban ugyanaz a berendezés ugyanazokon a helyeken. Tűzhely középen. Ágyak két oldalt. Kőszekrény a hátsó falnál. Azért kőből van, mert nem volt fa.

"Meg tudná mondani, hogy a múzeum nyitva van-e holnap?", kérdezte Polly. Tudta, hogy visszajön. Az egyik ház peremén állt, és benézett egy szobába, amely úgy volt berendezve, ahogy bárki berendez egy szobát.