A szék a tűz mellett

A panzió a kikötő fölött állt, ajtaja a védett oldalon. Ezeken a szigeteken erre az oldalra teszik az ajtót. Egy North Ronaldsay-i juh vezette, azok közül a parti juhok közül való, amelyek hínárt esznek. Polly az előszobában állt. "Van szabad szobájuk?"

Volt szoba. Szeptemberben rendszerint van. Polly azt mondta: "Szeretnék egy csendes szobát, kérem." A juh várt egy pillanatot, mielőtt válaszolt. A hátsó szobák az udvarra néznek, az elsők a vízre. A szél mindkettőt megtalálja. Két éjszaka után már nem hallod.

"Segítene nekem a csomagommal, kérem?" A juh felvitte a táskát, és a tűz melletti szék mellé tette. A váza uszadékfából készült, mert itt egyetlen fa sem nő. A háttámlája zabszalmából volt, csuklyává tekerve. Egy kirkwalli asztalos, David Kirkness, a tizenkilencedik század közepén tette szabvánnyá ezt a formát.

"Hány órakor kell kijelentkezni?", kérdezte Polly. Itt a komp dönt el mindent. Aztán leült a székbe. A szalmacsuklya elvágta az ajtó felől jövő huzatot, és a hajó óta először hallotta a saját lélegzetét.