A madár, amelyet kétszer hittek elveszettnek

A sziget keleti részén Polly egy régi, mohával borított babérerdőbe repült. Nem sok fény ért a talajra. Ez a hűvös erdő a Pico da Vara közelében az utolsó otthona egy kicsi, szürke és rózsaszín madárnak, amely sehol máshol nem létezik a világon, a priolónak.

A madár kétszer is majdnem eltűnt. Az emberek ezerkilencszázharminckettő után már nem látták, és sokáig mindenki azt hitte, eltűnt. Aztán ezerkilencszázhatvanhétben ebben az erdőben újra találtak egy kis csoportot. Ennek ellenére a mezőgazdaság tovább zsugorította az otthonát, amíg száznál kevesebb költőpár maradt. Ez Európa egyik legritkább énekesmadara.

Az emberek éveken át dolgoztak, hogy megmentsék. Eltávolították a gyorsan növekvő idegen fákat, és helyettük őshonos babért ültettek, amilyenre a madárnak szüksége van az élelemhez és a menedékhez. Polly látta, ahogy két priolo elrepül egy ágról, rózsaszín villanást mutatva, halkan kiáltozva, mielőtt eltűntek a levelek között.

Némán várt, remélve, hogy többet lát, de az erdő ismét bezárult a madarak körül. Ez igazságos cserének tűnt: egy kis csend, egy madárért, amely még mindig túlél.