Menj felfelé a folyón, és megtalálod

A kék kavics nem a tengerből származott, bár itt sokáig azt hitték az emberek, hogy onnan való.

A folyók köveket hordanak magukkal. Az a kavics, amely egy folyótorkolatnál bukkan fel, valahonnan feljebbről gördült le, és ha meg akarod tudni, honnan, felfelé kell menned a folyó mentén. Pontosan ezt tette két férfi ezerkilencszázhetvennégyben. Az egyik egy Miguel Méndez nevű dominikai volt, a másik egy Norman Rilling nevű amerikai önkéntes, és együtt követték a kék köveket felfelé a Bahoruco folyó mentén, ki a hőségből, be a hegyek közé, míg a laza kavicsok el nem fogytak, és elő nem bukkant a kőzet, amelyből származtak. Egy sötét, ősi vulkanikus kőzetréteg volt, és beleágyazva, üregeket és repedéseket kitöltve, ott volt a kék.

Méndez nevet adott neki. A lányát Larissának hívták, a tenger szó spanyolul mar, így a kettőt összetéve megalkotta a larimár nevet. A név megragadt, ami ritka egy kő esetében, és megragadt a mögötte álló gondolat is, mert a szín valóban vízre emlékeztet.

Nem ő vette észre elsőként. Már ezerkilencszáztizenhatban egy barahonai pap ugyanazokat a kék köveket találta meg ugyanannál a folyónál, és levelet írt, amelyben engedélyt kért a bányászásukra. Az engedélyt megtagadták. Az országban senki sem ismerte fel az ásványt, a levelet elfektették, és a hegy még ötvennyolc évig megőrizte a titka többi részét. Polly egyik lábával megforgatja a kavicsot, és felnéz a felette magasodó zöld hegygerincre.