Tenniskampen, der varede tre dage

Ved Wimbledon i to tusind og ti gik to spillere ud på bane atten til en førsterundekamp. Ingen forventede noget særligt. John Isner var amerikaner, høj, med en kraftig serv. Nicolas Mahut var franskmand, lavere rangeret og ikke berømt uden for tennisverdenen. Deres kamp var sat til at vare en eftermiddag.

Kétezertízben a wimbledoni tornán két játékos lépett pályára a tizennyolcas pályán egy első fordulós mérkőzésen. Senki nem várt semmi különöset. John Isner amerikai volt, magas, erős adogatással. Nicolas Mahut francia volt, alacsonyabb rangsorolású, és a teniszen kívül nem volt híres. A mérkőzést egy délutánra tervezték.

Den sluttede ikke den eftermiddag. Den sluttede heller ikke den næste dag.

Nem ért véget aznap délután. A következő napon sem ért véget.

De to spillere begyndte deres kamp tirsdag den toogtyvende juni. Ingen af dem kunne bryde den andens serv. De spillede gennem tre sæt, så fire. Ved aftenstid, med stillingen to sæt lige, stoppede dommeren kampen på grund af dårligt lys. De måtte fortsætte i morgen.

A két játékos kedden, június huszonkettedikén kezdte meg a mérkőzést. Egyikük sem tudta megtörni a másik adogatását. Lejátszottak három szettet, majd négyet. Estére, amikor az állás két szettnél állt, a bíró leállította a mérkőzést a gyenge fény miatt. Másnap kellett befejezniük.

Onsdag kom de tilbage. De spillede femte sæt, som ikke har tiebreak i Wimbledon. De skulle vinde det med to spilles forspring. Stillingen steg: ti til ti, tyve til tyve, tredive til tredive. Mahut holdt sin serv. Isner holdt sin. Til sidst nåede den ni og halvtreds til ni og halvtreds. Publikum så til, tavse, næsten forlegne. Kampen måtte stoppes igen. Lyset, endnu en gang.

Szerdán visszatértek. Lejátszották az ötödik szettet, amelyben Wimbledonban nincs rövidítés. Két játékkal kellett megnyerniük. Az állás egyre emelkedett: tíz-tíz, húsz-húsz, harminc-harminc. Mahut tartotta az adogatását. Isner is tartotta a magáét. Végül elérték az ötvenkilenc-ötvenkilenc állást. A közönség csendben nézte, szinte zavartan. A mérkőzést újra le kellett állítani. Megint a fény miatt.

Torsdag, efter mere end ti timer på banen, brød John Isner endelig serven hos sin udmattede modstander. Den endelige stilling i femte sæt var halvfjerds til otteogtres. Hele kampen varede elleve timer og fem minutter. Mahut slog hundrede og tre esser og tabte alligevel.

Csütörtökön, több mint tíz óra pályán töltött idő után, John Isner végre megtörte kimerült ellenfele adogatását. Az ötödik szett végeredménye hetven-hatvannyolc lett. Az egész mérkőzés tizenegy óra öt percig tartott. Mahut százhárom ászt ütött, és mégis veszített.

Da det var slut, kunne ingen af spillerne tale ordentligt til kameraerne. Begge fik små medaljer for at markere det, der var sket. Selve banen fik en lille plade sat op. År senere er det stadig den længste tenniskamp, der nogensinde er spillet, og de fleste i tennisverdenen tror, den aldrig vil blive slået.

Amikor véget ért, egyik játékos sem tudott rendesen megszólalni a kamerák előtt. Mindkettőjüknek kis érmet adtak az esemény emlékére. Magára a pályára is kis emléktáblát helyeztek. Évekkel később ez még mindig a valaha lejátszott leghosszabb teniszmérkőzés, és a teniszvilágban a legtöbben úgy gondolják, hogy ezt sosem fogják megdönteni.