A gyülekezés a szirteken

A csónakút a szirtekhez kevesebb időbe telik, mint az elhatározás, hogy elmenjünk. A sziklák alig emelkednek ki a vízből. Mindenütt szürke fókák feküdtek, azokban a formákban, amelyeket nehéz állatok vesznek fel, ha végeztek az úszással. Nem csináltak semmit. Ez a parti pihenő. Egy vagy két hét múlva megérkeznek az első kölykök.

Polly egy hímet választott a szélén. "Hányan vagytok a családban?", kérdezte. Ez olyan kérdés, amely egy panzióban jelent valamit, idekint semmit. Lassan gondolkodott rajta. Mindenki ezen a sziklán, mondta végül, és mindenki a következőn.

"Van testvéred?" Szinte biztosan, mondta. Nem tudhatta, kik. Orkney évente körülbelül huszonkétezer szürkefóka-kölyköt ad. Ez több mint minden tizedik élő szürke fóka.

Polly kipróbált egy mondatot. "Ma a családommal szeretnék időt tölteni." Itt furcsán hangzott. Így hát kipróbált egy másikat. "Bár messze élünk egymástól, mindig tartjuk a kapcsolatot." Ez közelebb van, mondta a hím, ha a kapcsolattartás jelentheti azt, hogy visszatérsz és nem mondasz semmit.