The Smell of Cinnamon

Marta lived alone in a small apartment. Her new neighbor, Doña Pilar, was an old woman. They saw each other in the elevator sometimes, but they did not talk.

Marta egyedül élt egy kis lakásban. Az új szomszédja, Doña Pilar, egy idős asszony volt. Néha találkoztak a liftben, de nem beszélgettek.

One Sunday morning, Marta opened her front door to go for a walk. There was a small plate on the floor. On the plate was a piece of cake. The cake smelled like cinnamon and oranges.

Egy vasárnap reggel Marta kinyitotta a bejárati ajtót, hogy sétálni menjen. A padlón egy kis tányér volt. A tányéron egy szelet sütemény volt. A sütemény fahéj és narancs illatát árasztotta.

There was a note. "It is my grandmother's recipe. I made too much. Welcome to the building. — Pilar."

Volt egy cetli is. "Ez a nagymamám receptje. Túl sokat készítettem. Üdvözöllek az épületben. — Pilar."

Marta ate the cake at her kitchen table. It was the best cake she had eaten in a long time. She did not know how to thank Pilar. She did not bake. She did not have a recipe from her grandmother.

Marta a konyhaasztalánál ette meg a süteményt. Ez volt a legfinomabb sütemény, amit hosszú ideje evett. Nem tudta, hogyan köszönje meg Pilarnak. Ő nem sütött. Nem volt nagymamájától származó receptje.

Finally, she wrote a card. "Thank you. The cake was wonderful. If you ever need help with shopping, please knock." She left the card under Pilar's door. Now they had something to start with.

Végül írt egy kártyát. "Köszönöm. A sütemény csodálatos volt. Ha bármikor segítségre van szükséged a bevásárlásnál, kérlek, kopogj be." A kártyát Pilar ajtaja alá csúsztatta. Most már volt valami, amivel elkezdhették a kapcsolatot.